Milyen módszer szerint kell mérnem az útlevél értékeit?

A mérési módszer még nem rögzített, az 39. cikk szerinti keret viszont igen

A digitális termékpasszportban hamarosan szereplő értékek – gondoljunk az olyan dolgokra, mint az anyagösszetétel, a recycling szerinti besorolás vagy az esetleges teljesítményi jellemzők – az Európai Bizottság által termékcsoportonként rögzített módszer szerint kerülnek mérésre. Matrácok esetében ez a konkrét módszer még nem létezik: csak az ESPR-en (2024/1781 EU rendelet) belül a Bizottság által matrácoknál összeállított delegált jogi aktussal érkezik meg. Viszont már rögzített az a keret, amelynek olyan módszerneknek meg kell felelnie. Az ESPR 39. cikke előírja, hogy a mérések és számítások pontosnak, megbízhatónak és reprodukálhatónak kell lenniük, figyelembe véve az általánosan elismert, korszerű módszereket. Ahol harmonizált szabványok léteznek, azok alkalmazása az alapelv. Amíg ilyen szabványok nincsenek, más, ugyanezeket a követelményeket teljesítő módszerek érvényesek.

Mely értékekre vonatkozik ez, és mely nem

Ez a téma a gyártó vagy importőr által egy érték meghatározásának módjára vonatkozik – például hogyan kerül meghatározásra az újrahasznosított anyag százalékos aránya, vagy hogyan kerül tesztelésre egy adott technikai jellemző. Nem a passzport formájáról szól: a QR-kódról, az adatok tárolási időtartamáról, vagy arról, hogy pontosan mely adatok kötelezőek. Ezek a témák az ESPR egyéb rendelkezéseiből adódnak, különösen az 5–7. cikkekből, amelyek az ökológiai tervezési követelményekről és a teljesítményi és információs követelményekről szólnak. A 39. cikk csak a "hogyan méred" kérdésre érinti, nem a "mit kell feltüntetned" vagy a "hogyan kell kinéznie a passzportnak" kérdésre. Érdemes azt is megjegyezni, hogy a módszer termékcsoportonként eltérő: egy mérésmódszer, amelyet egy másik termékkategóriához delegált jogi aktusban rögzítettek, semmi információval nem szolgál arról, hogy végül matrácoknál mi fog gellni.

Még nincs rögzített dátum, viszont rögzített ütemterv

Még nincs rögzített dátum, amely megadja, hogy matrácoknál mikor lesz ismert a mérési módszer. A matrácoknál alkalmazandó delegált jogi aktust még közzé kell tenni; az ESPR 2025–2030 közötti munkaprogramja szerint 2028 körül várható, de ez csak egy terv, nem ígéret. Amíg a jogi aktus nem jelenik meg, a 39. cikk az egyetlen támpontot jelenti: leírja azokat a minőségi követelményeket, amelyeknek minden jövőbeli módszerneknek meg kell felelnie, de maga a módszert nem adja meg. Amint a Bizottság a matrácoknál alkalmazandó delegált jogi aktust közzéteszi, az konkrét mérési módszert tartalmaz majd, beleértve az egyes normákra való utalásokat.

Mit jelent ez az előkészületek számára

Annak, aki már most gondolkozik a terméki passzportról, van néhány tennivaló, ebben a sorrendben. Először: felmérni, mely értékek lesznek valószínűleg relevánsak egy matracpasszporthoz az ESPR felépítéséről már ismert dolgok alapján – gondoljunk az anyagösszetételre és az eredetre. Ezt követően: megvizsgálni, mely mérési módszerek kerülnek jelenleg alkalmazásra hasonló célok érdekében, például tűzvédelmi normák, REACH-kötelezettségek vagy az emelőhálózat meglévő minőségi tanúsítványai keretében – ezek a módszerek jelzésértékűek arról, hogy mi praktikus, bár nem biztos, hogy a Bizottság azokat egy az egyben átveszi. Ezután: nyomon kell követni a matrácoknál alkalmazandó delegált jogi aktus fejlődését, hogy a végső módszer ne érje váratlanul. Végül: az adatinfrastruktúrát úgy kell beállítani, hogy az értékek és az azok meghatározásának módja nyomozható legyenek – függetlenül attól, hogy végül mely módszert írják elő, az eredeti adatok nyomozhatósága szinte minden forgatókönyvben szükséges.

A jogi alap: a 39. cikk az 5–7. cikkekkel együtt

Az ESPR (2024/1781/EU rendelet) 39. cikke specifikusan szabályozza azokat a teszt-, mérés- és számítási módszereket, amelyeket annak igazolására használnak, hogy egy termék megfelel az adott termékkategóriára megállapított követelményeknek. A cikk előírja, hogy ezek a módszerek pontosak, megbízhatóak és reprodukálhatóak legyenek, és lehetőleg a lehető legnagyobb mértékben összhangban álljanak a harmonizált szabványokkal. Az ezekhez a módszerekhez kapcsolódó tartalmi követelmények — tehát hogy mit kell mérni — az ugyanezen rendelet 5–7. cikkeiből fakadnak, amelyek az ökológiai kialakítási követelményeket, valamint a teljesítményi és információs követelményeket írják le. A matracok esetében mindkét összetevő — a tartalmi követelmények és a hozzájuk tartozó mérési módszer — további részletezésre kerül a még közzéteendő, erre a termékkategóriára vonatkozó delegált aktusban.

Akik már most gyűjtenek adatokat egy jövőbeli matracpasszporthoz, jól teszik, ha dokumentálják az egyes értékek forrásait, és az EU-s hivatalos források felhasználásával követik a matracokra vonatkozó delegált aktus fejlesztését, hogy a mérési módszer minden további nélkül alkalmazható legyen, amint az rögzítésre kerül.

Ennek alapja

A rendelet maga az EUR-Lex oldalon található. Minden állítás után feltüntetjük a forráshivatatkozást; nem kell bennünk megbíznia.

Amit konkrétan meg kell tennie

Mit várnak el Öntől

A mérési módszer a delegált aktusból fakad, nem az Ön saját választásából

Az ESPR 39. cikke (az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2024/1781 rendelete) előírja, hogy a termékcsoportba tartozó termékeket megbízható, pontos és reprodukálható módszerek szerint kell tesztelni, mérni és számítani. Matracoknál ez egy termékcsoportra vonatkozó delegált aktus, amelyet még meg kell hozni; ez az aktus ekkor az ESPR 5. és 7. cikkeinek követelményeit tartalmazza (ökológiai tervezés, teljesítmény és információ), valamint a megfelelő mérési módszert. Gyakorlatilag ez azt jelenti a matracgyártó vagy importőr számára, hogy jelenleg még nincs rögzített tesztnorm: mely érték melyik módszerrel mért legyen, csak akkor dől el, amikor a matraccokra vonatkozó aktus közzétételre kerül. A 10-100 közalkalmazottú vállalat tehát ugyan előkészülhethet az olyan adattípusok tekintetében, amely valószínűleg kérdezni fognak, de nem rögzíthet most már véglegesen olyan teszteljárást, mint a "jogszabályi" módszert.

A harmonizált normák elsőbbséget élveznek, ha léteznek

Ha a Bizottság egy adott követelményre vonatkozóan harmonizált normát készíttetett fel, és annak referenciája közzétételre került, a normával való megfelelőség a mérési követelmények teljesítésének bizonyítékaként működik. Egy vállalat számára ez azt jelenti, hogy tanácsos nyomon követni, mely normákat jelölik ki matraccokra vonatkozóan, amint azok rendelkezésre állnak, ahelyett, hogy saját tesztmódszert fejlesztene ki. Egy olyan belső minőségellenőrzési osztály, amely már most összegyűjt tesztjelentéseket szállítóktól, jól teszi, ha feljegyzi, hogy mely norm szerint készült mindegyik jelentés — ez később megkönnyíti az átállást.

A normák hiánya nem menti fel a mérési kötelezettség alól

Amíg nincs harmonizált norm, a delegált aktus maga is előírhat egy módszert, vagy ideiglenesen más elismert specifikációra hivatkozhat. Ez azt jelenti, hogy a gyártó nem várhat addig, amíg minden rögzítésre kerül, mielőtt bármit megmérne: a megbízható adatokkal való kimutatható munkavégzés kötelezettsége az átmeneti időszakban is releváns marad, különösen olyan értékek esetében, amelyeket már más okokból kérnek, mint például a matracban használt újrahasznosított anyag aránya vagy az adatok habsűrűség és sűrűség körül.

A módszernek reprodukálhatónak kell lennie a szállítók között

A 39. cikk nem csupán egy módszert követel, hanem egy olyan módszert, amely ismételt alkalmazása és különböző felek általi alkalmazása során hasonló eredményekhez vezet. Egy matrásgyártó számára, amely komponenseket — habokat, rugókat, szöveteket — több beszállítótól szerez be, ez azt jelenti, hogy a beszállítók teszteredményeinek egymással összehasonlíthatónak kell lenniük. Az egy cégnek több gyártósorral vagy márkával ajánlatos már most leltárt készítenie arról, hogy a beszállítók ugyanazt a tesztmódszert alkalmazzák-e, hogy a véglegesmódszer közzétételének időpontjában ne keletkezzenek olyan adatok, amelyek egymással nem összehasonlíthatók.

Ahol a gyakorlatban félrecsapódik

Egy norma visszamenőleges hatállyal kerül alkalmazásra a régi tesztadatokra. Egy gyártó rendelkezik öt évvel ezelőtti teszteredményekkel, és feltételezi, hogy azok közvetlenül felhasználhatók az útlevélhez. Ha a véglegesmódszer eltér a destinn használt tesztfelépítéstől, az eredmény nem használható fel újraértékelés nélkül.

A beszállítók mindegyike saját (külföldi) norma szerint tesztel. Egy olyan matrásnál, amely az A beszállító habjából, a B beszállító rugójából és a C beszállító szövetéből áll össze, a közelebbi vizsgálatot követően kiderül, hogy minden beszállító más tesztnormát alkalmaz például a tűzgátló tulajdonságokra. Ez lehetetlenné teszi egy egységes útlevél összeállítását anélkül, hogy először azt vizsgálnák meg, mely norma került alkalmazásra.

A belső teszteredményeket összetévesztik a jogszabályban előírt mérési módszerekkel. Egy minőségbiztosítási osztály például egy matras élettartamát vagy tartósságát egy saját, belsőleg kifejlesztett módszerrel teszteli. Ez értékes a termékfejlesztéshez, de nem automatikusan ugyanaz a módszer, amely később a a várható élettartam alátámasztásához szükséges az útlevélben kér.

Várakozás az összevetéssel a delegált intézkedés meghozataláig. Egyes vállalatok az összes mérést "a bizonyosságig" elhalasztják, emiatt az intézkedés közzétételékor nem áll rendelkezésre egyetlen tesztadat sem, és mindent a nulláról kell felépíteni — míg a versenytársak, akik már a meglévő normákra épültek, előnyhöz jutnak.

Zavartság a termékalkalmazotti útlevél mérési módszere és egy másik címke mérési módszere között. Egy gyártó, aki már szövetcímkét működtet, feltételezi, hogy az erre vonatkozó mérési módszer a termékalkalmazotti útlevélre is vonatkozik. Ez nem feltétlenül nyilvánvaló; lásd még a kérdést, hogy külön szövetcímke szükséges marad az digitális termékalkalmazotti útlevél mellett.

Mit rögzíthet

A nyersanyag vagy alkatrész (hab, rugózás, szövet, töltés) szerinti áttekintés arról, hogy a szállító jelenleg mely tesztnormát alkalmazza, ideértve a teszt dátumát és a tesztet végző intézetet.
A szállítóktól származó tesztjelentések, amelyekben feltüntetik az alkalmazott módszert és annak verzióját vagy közzétételének dátumát.
Egy belső napló, amelyben nyilvántartják, hogy mely értékeket mérik jelenleg már (például a szétválasztott anyag arányának kimutatása) és milyen módszer szerint, hogy később a végső normával való összehasonlítás lehetséges legyen.
Szállítókkal folytatott levelezés, amelyben a szállított tanúsítványok mögötti tesztelési módszerre kérdezünk rá, különösen az érzékeny adatok, például a bejelentés vonatkozásában felhasznált lángkésleltetők.
Egy rögzített kapcsolattartó vagy folyamat a normafrissítések követésére, hogy a harmonizált normákban bekövetkező változások időben észlelhetők legyenek.
Egy sablon a belső minőségellenőrzéshez, amelyben helyet kell biztosítani az "alkalmazott módszer" és a "jogszabályok szerinti szükséges módszer" számára, hogy a kettő közötti eltérés látható maradjon, amíg a véglegesdefinitív módszer meg nem születik.

Ez nem jogi tanácsadás. Ez az oldal általános információkat nyújt az ebben a platformban szereplő szabályozásról. Mi nem ismerjük az Ön helyzetét. Saját helyzetével kapcsolatos kétség esetén forduljon egy jogászhoz vagy az illetékes felügyeleti hatósághoz.

AI-val készítve a fenti források alapján, 2026-08-22-én egy ember által ellenőrizve. Valami nem stimmel? Jelezze — a helyesbítéseket rangsorolják.